Dr. Bogár Lajos: Az anesztézia története
A fájdalom és annak csillapítási szándéka végigkíséri a civilizáció történetét. A Távol-
Keleten már 4.000 évvel ezelőtt alkalmazták az akupunktúrát. Az ókori görögök az
"anesztézia" kifejezésben fájdalommentességet ill. érzéketlenséget értettek és a mandragóra
növény kivonatával hozták létre ezt az állapotot. (A mandragóra a Földközi-tenger környékén
tenyésző burgonyaféle, amelynek gyümölcsében lévő alkaloida kábító hatású.)
Paracelsus már 1540-es években leírta a dietil-éter állatokra kifejtett hatását. An angol
polihisztor, Wren adott először intravénás ópiumot. Az 1770-es években A.L. Lavoisier
felfedezte a nitrogén-oxidult (kéjgázt) és az oxigént. Halála után 1799-ben Davy fedezte fel a
nitrogén-oxidul analgetikus hatását. Az éter narkotikus hatását 1818-ban írták le először, majd
1831-ben történt a kloroform felfedezése. Az elő sikeres éternarkózist a fogász William
Morton hajtotta végre Bostonban, a Massachusetts General Hospitalban 1846. október 16-án.
A módszer sikere nagyon gyorsan terjed, és alig több mint két hónap múlva az első sikeres
éternarkózis megtörtént Európában is, a londoni University College Hospitalban. Hazánkban
Balassa János operált éteres érzéstelenítéssel 1847. februárjában. Ugyanebben az évben a
edinburgh-i egyetemen Simpson professzor alkalmazta először a kloroformot műtéti
érzéstelenítésre olymódon, hogy arcmaszkot alakított ki dróthálóra feszített gézből és erre
csepegtette a kloroformot. Az altatógázok alkalmazásának széleskörű terjedését jelzi, hogy
Angliában már 1868-ban palackokból használták az oxigént és a nitrogén-oxidult. Az első
modern párolgó inhalációs anesztetikumot, a halotant az 1950-es évektől kezdődően
használhatjuk, az isofluran a 80-as években, a sevofluran pedig a 90-es években került az
anesztéziai gyakorlatba.
A curare izombénító hatását már a 16. században leírták, de Calude Bernard volt az
első, aki 1857-ben igazolta azt, hogy a szer a neuromuscularis junctióban gátolja az ingerület
izomra történő terjedését. Azonban gyógyszerként több mint 80 évvel később csak 1940-es
évek elején alkalmazták először. Ezt követően még további 10 év telt míg megjelent a klinikai
gyakorlatban az első rövid hatású, depolarizáló izomrelaxáns, a succinyl-cholin.
Az első intravénás anesztetikum a hexobarbiton és a thiopenton volt, amelyeket 1933-
ben és ’34-ben vezettek be a klinikai gyakorlatba. A jelenleg leggyakrabban használt iv.
anesztetikum a propofol 1986-ban vált bejegyzett gyógyszerré.
A kokainról, amelyet 1960-ban izoláltak, Sigmund Freud 1884-ben sejtette meg azt,
hogy nyálkahártya-érzéstelenítésre lehetne alkalmazni. Bécsben Carl Kollernek szemészeti
beavatkozásokhoz ajánlotta, és a sikeres alkalmazást követően 1885-ben Corning majd 1898-
ban Bier végzett kokainnal spinális érzéstelenítést. Az első extradurális (caudalis) injekcióra
1901-ben került sor Párizsban.
/Pécsi Tudományegyetem
Orvostudományi és Egészségtudományi Centrum
Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Intézet
2004./
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése